Valamikor r�gen, �lt egy der�k szeg�ny ember. Olyannyira der�k volt, hogy h�re az eg�sz orsz�gban elterjedt. M�g a kir�ly f�l�be is eljutott. Nosza, t�bb se kellett, hivatta is nyomban a szeg�ny embert, aki uralkod�ja h�v�s�ra azonnal fel is kerekedett. Ez is bizony�tja, mennyire der�k volt. Messze lakott a kir�lyi udvart�l, �gy h�t gyalogszerrel v�gott neki a hossz� �tnak. Egyszer csak el�rkezett egy nagy v�zhez. H�s�nk bel�vetette mag�t, �s �szni kezdett. Akkoriban �ltek m�g l�halak arrafel�. A l�hoz semmi k�z�k nem volt, de h�t mint tudjuk, a l�tet� sincs m�sk�pp ugyanezzel. Egy ilyen hatalmas �llat azonnal be is kapta a szeg�ny embert, �s vadul �szni kezdett vele. Meg kell jegyezn�nk ezen a ponton, hogy ezeknek az �llatoknak nagy, �reges �lluk volt. Der�k szeg�ny ember�nk gyorsan belecsusszant az �ll�regbe, hogy a vizisz�rny ne tudja lenyelni. A l�hal megel�gelte a szeg�ny ember hi�baval� cipel�s�t, �gyhogy a partra �szott �s kit�totta hatalmas sz�j�t. A der�k szeg�ny ember kiugrott, �s - l�ssatok csod�t - �ppen a kir�ly palot�j�n�l tal�lta mag�t. Sietett is a tr�nterembe uralkod�j�hoz, hogy elmes�lje csod�latos utaz�s�t. Az�ta is mondj�k az emberek, ha sietve �rkeznek valahov�: - L�hal �ll�ban siettem hozz�d.